Túl a sarkon
Hát, jó nagy szerencsém volt! Egyfelől remekül sikerült a hobózás, a kajakot a kikötőben hagytam, én meg a gát sziklái közt háltam – az utóbbi napok legjobb alvása volt 
Másfelől a csizma sarkáig csak sziklák vártak, de az idő kegyes volt, a tenger csendes, így gond nélkül eljutottam Santa Maria di Leucába.
Útközben az jutott eszembe, ahogy a cipő sarkát megvasalják, úgy őrzik ezek a sziklák az olasz csizma sarkát, nehogy elkoptassa a tenger.Ráadásul mindenhol tengeri barlangok vártak, a legnagyobbak pont Leuca előtt, ezekbe jól be is eveztem. Otthon teszek fel képeket. A legnagyobb belső magassága legalább 30 m volt!
Átfordulva a sarok másik oldalára, szelídebbre vált a táj, meg is állok megszárogatni a napok óta a hajóban büdösödő dolgaim. Éljen, megkerültem a sarkot (még nem az északit)!
