Szemben a széllel
Ma van kép, kettő is. Már reggel is szeles az idő, ez gyanús. A vöröses, kontrasztos fényekben legnagyobb meglepetésemre látszik az albán part, de aztán beleolvad a párába. Az egyre erősödő szembeszélben alig haladok, San Focánál állok meg vásárolni és reggelizni. A part sziklásra vált, izgalmas lesz, és ez a szerencsém. A szél viharossá fokozódik, 1 km/h a sebességem! Bemenekülök egy csöpp öbölbe, ami, mint kiderül, egy bronz kori erődítmény és település része. A szaggató szélben bejárom az egész partot, és rábukkanok Poszeidón medencéjére is. Hát haladni nem haladtam, de legalább érdekes partokon jártam.
Ui.: Úgy vigyázok a kajakra, mint egy hímes tojásra. Még bírja! Az egyik képen a kb. húsz centis ragasztásom. Gyönyörű, nem?
