Megyünk, mendegélünk…
Még magasan fenn a telihold, de a pirkadat első fényeinél már pakolok. Párás az idő, sátor, hálózsák, minden csurom víz. A tenger békés. Vad, sziklás és ezért csodaszép tájon, remek tempóban haladok egész nap. Amikor egy kis üdülőtelepen megállok vásárolni, látva a kajakot, egy új-zélandi hölgy szólít meg, aztán együtt megyünk a boltba, és jót beszélgetünk a tengerről.
Szép résszel búcsúzik Görögország. Fenséges sziklaszirtek, kőfalak mindenütt. Napközben és este is alig találok kikötőhelyet. Még jó, hogy nincsenek nagy hullámok. Elvileg holnap érkezik a vihar, nagyon remélem, hogy előtte még elérem Igoumenicát…
