Éljenek a görögök!
Végighobóztam az éjszakát a reptéren és Athénban, reggel pedig az első busszal irány Preveza. Az úton jó ismerősként üdvözöltem a tavaszi etap állomásait: Pireusz, Korinthoszi-csatorna, Rio Antirrio-híd… Délután egy vad kamaszokkal teli iskolabuszban tettem meg az utolsó kilométereket Mütikaszig, így aztán már igazán vártam a tenger magányát. Kis szívem eléggé vert, amikor megérkeztem és láttam, hogy a beach club már réges-rég bezárt, üres, elhagyatott. De éljenek a görögök! A kajakom épen és minden felszereléssel együtt ott feküdt szépen a bokor alatt. Egyfelől hihetetlen, hogy mit ki nem bír ez a hajó, másfelől újfent megállapítom – van olyan része a világnak, amelyik működik.
Pucolás, pakolás és start. Az a furcsa, hogy olyan, mintha nem is lettem volna otthon. Hátranézek és önkéntelenül azt mondom: na, ott táboroztam tegnap… Élénk szembeszélben még van idő estig néhány kilométerre. A sok ülés után jól is esik, hajtom, ahogy csak tudom. Naplementére feltűnnek Korfu távoli hegyei. Eddig minden a legnagyobb rendben. Jöhet a vihar holnap(után).
