A leghosszabb nap
Vagy a legérdekesebb? Vagy ezt már mondtam egy másik napra? Mindegy. Ott kucorogtam éjszaka az út melletti fal tövében. Nem a forgalom volt a legrosszabb, hanem az, hogy amint elállt éjjel a szél, jöttek a szúnyogok. Hajnal háromkor, amikor az első csillag halványulni kezdett az égen, már ugrottam is fel, aztán hajrá… Azt hiszem, azt viszont már tényleg írtam, hogy ezek a legklasszabb órák a vízen. Most akadt belőlük egy pár 
A táj nem túl izgalmas, lapos partok, települések mellett lapátolok. Az idő napok óta nagyon instabil: most eljött a kitörési fázis. Mindenfelé összeállnak a felhők, dörög, villámlik, és akkora vihar csap le, amekkorát Görögországban még nem láttam. Azt terveztem, Agi Aposztoliban vásárolok – tökéletes az időzítés, épp odaérek az első hullámokkal. Öt perc múlva kétméteres hullámok ostromolják a partot, özönvízszerű eső zúdul le. A városban mindent elmos a vihar, szirénázó rendőrautók járják az utcákat, amiken térdig ér a víz. A villámok a tengerbe csapkodnak. Három órányi ítéletidő után viszont egy fél óra alatt kisimul a tenger, eltűnnek a felhők – és máris mindenki újra strandol. Én is indulok…
Szívemnek kedvesen elmaradnak a települések, és a parthoz kúsznak a hegyek. Csodás a táj, de rossz belegondolni, mi lett volna, ha itt ér a vihar. Éles penge sziklák alkotják a partot, öböl sehol. Estére találok nagy nehezen helyet elhagyott halászkunyhók mellett. A hajót itt is csak a talált falécekből összetákolt sólyán tudom kihúzni a partra. Remélem holnap is jó idő lesz, kissé félelmetes a vidék.
