Mélyponton
Délelőtt viharos volt a szél, szó szerint kifújt a partra. Két órát kellett várnom arra, hogy továbbvergődhessek. Amikor visszamerészkedtem a hullámok közé, észrevettem, hogy – én hülye – nem zártam le a hátsó rekeszt. Félig elsüllyedve bénáztam egy órát, mire végre újra ki tudtam kötni.
Délután csendesedett az idő, így magam mögött tudtam hagyni Kalkidát. Itt a strandon lógó taknyú utcakölykök kapaszkodtak fel a kajakra, lapáttal kellett levernem őket. A Kalkida utáni rész ronda. Ráadásul öt perc sem kellett hozzá, és akárcsak tegnap, megint befújt a szembeszél. Itt ragadtam egy hosszú településen az út és a tenger közti kétméteres sávon. Ahogy a dolog kinéz, itt kell aludnom valahogy. Hát, nincs jó kedvem…
