Túl távol Afrikától
Ezzel az erővel Norvégiába is mehettem volna. 10 fok, eső, északi szél. A fene se gondolta volna, hogy május elején ennyire lehet fázni Afrikától néhány száz kilométerre. Alig bírtam magam rábeszélni, hogy reggelizni megálljak. Annyira fáztam a téli(!) evezős kabátomban, inkább bekészítettem mindent a beülőbe, és azt mondtam, egész nap evezek, csak ne kelljen kiszállni a hajóból. Ha lett volna nálam neoprén kesztyű, azt is felvettem volna. Egész nap esett. A parti homokbuckán túl még egy fasort látni, a táj többi részét eltakarja az eső és a felhők.
A végén tényleg kiszállás nélkül eveztem estig, de meg is lett a jutalma. Az eső elállt, a felszálló felhők alatt kibukkantak Calabria hegyei. Innentől változatosabb lesz a táj. A vizes holmikat kimosott gyökerű fenyőkre terítem száradni. A hullámok elcsitultak, nem esik, száraz, meleg a ruhám – így már egész romantikus a táj.
