Tornádó
Délelőtt még úgy tűnik, maradok ma is. Szél, hullámok, minden, ami kell. Szereztem helyi ismerősöket, elvisznek autóval vásárolni, mert Maria asszony, az egyetlen itteni apró bolt tulajdonosa duplán áraz mindent. De a végén dél felé egy kis csendesedésen felbuzdulva sátrat bontok. Meredek, mély vízmosások szabdalta dombok szegélyezik a tengert, az erős hullámzásban, szembeszélben csigalassúsággal maradnak el az üdülőfalvak. Az egyik zivatarfelhő az esőpászmák közül tétován tekergő tölcsért növeszt lefelé, majd egyszer csak elkezdi felszívni a tengervizet. Tornádó! Szerencsére csak néhány percig él – megbabonázva bámulom, aztán a zivatarral együtt nyomtalanul felszívódik. Kikerülve az olajfinomítót és a kikötőt, Milazzo erődje fölött sötétedésre érek a pengeként a tengerbe hasító, keskeny félsziget egyik szélárnyékos öblébe.
