Penészgondok
Végül éjszaka elgyalogoltam a kikötőig, és ott aludtam a hajók közt. Így aztán a pirkadat első fényeire le is varázsoltam a kajakot és átszereltem. Megvan minden! Megpróbáltam Calit néhány sms-sel hajnalban felverni, de nem sikerült, így az ajándékba hozott könyvet ott hagytam, és fél nyolckor már irány újra a tenger.
Ideális az időjárás: enyhe szél, napsütés, hullám nuku. Szép ez a Szardínia. Óriások játszótere a part, hatalmas görgeteg sziklák mindenütt. A hátteret frissen zöldült hegyek sorfala adja. A tenger csendesen, a nyílt vízen szinte észrevehetetlenül pulzál, csak a parton, sziklákon törik meg nagy robajjal a méteres hullámvasút.
A nap végére sikerül megkerülni a zátonyos Carbonara-(azaz Szénégető)fokot, és befordulni a keleti oldalra. Este, táborverésnél ér a nap kellemetlen meglepetése: minden itt hagyott holmim csupa barna penész. Kénytelen vagyok az egészet – sátor, derékalj, párna, meg az apróságok – bevágni a tengerbe, és lesikálni. Sajnos a szag marad. Hát igen, lassan minden megadja magát. A kajak után cserélni kell a többi felszerelést is. A képen a Carbonara-fok kis szigete egy világítótoronnyal a lemenő nap fényében.
