Mint ázott veréb
Ez nem fér el egyetlen postban, úgyhogy csak címszavakban: eső kelt, inkább pakolok és indulok, mint a sátorral bíbelődés. Ólmos, szürke fellegek az égen, hatalmas függőleges sziklafalak mellettem. A szembeszél, mintha csak egy tolótetőt húznának el, úgy nyomja hátra a rossz időt. Jön a Messzolongi Nemzeti Park, több száz négyzetkilométer sekély lagúna. Végre egy kis természet, csend és nyugalom – tíz kilométerre a part.
Két nagy zivatarcella is üldöz, drámai színek az égen és a vízen. Az elsőt lehagyom :), a második csúnyán kicselez és hatalmas dörgéssel-villámlással rámesik. Most ülök a sátorban, mindenem csurom víz, hideg van és még mindíg esik. Ja, ráadásul az utolsó etapon nyitva felejtettem a hátsó rekeszt (csináltam már ilyet…), így minden cuccom, kajám tengervízben ázik. Bosszúból ma nem fürdök és nem mosok fogat! A kép tegnap este készült.
