Kikötői kalandozások
Szalamisz szigetének északi oldalán csücsülök, a nap éppen most ment le. Hálát adtam ma az összes görög isteneknek, mert ragyogó idő volt, és így mindent meg tudtam evezni. Reggel, az első szakasz után egy elhagyott atombunker és lerombolt szálloda keverékénél reggeliztem. (Majd felrakom a képet, furcsa egy hely volt.) Aztán szinte a teljes napot Athén külvárosai mellett töltöm. Strandok és kikötők végestelen-végig. Délutánra elérem Pireusz kikötőjét – na, innentől lesz érdekes a helyzet.
Hál’istennek jó előre kifilóztam az útvonalat, de csodálkozom, hogy nem ütött el egy tengerjáró sem. Meg, hogy nem billentettek fenékbe a kikötői hatóságok. Egy pilot hajó megáll mellettem kiabálni, de más atrocitás nem történik. Amikor már azt hiszem, végre átértem, akkor jön a haditengerészeti bázis… De az a lényeg, hogy megvolt! Táborhelyet csak itt találtam, remélem nem lesz szél 
