Jól átvágva
Esőben keltünk, esőben autóztuk le a hátralévő 500 kilométert (a Vezúvot azért megpillantottuk néhány percre), esőben pakoltam, csüngő hasú felhők alatt, esőben eveztem egész délután. Viszont szia tenger, újra itt vagyok!
Megtörtént az oly régóta várt hajócsere. A régi, amelyik most is hűségesen várt rám, megy haza gyógyulni, az új pedig át is esett a tűz… akarom mondani: vízkeresztségen. Furcsa volt, hogy a barátaim, akik óriási segítséget nyújtva elhoztak ide, ott integettek a parton. Nem volt még ilyen, hogy ne egyedül indultam volna útnak.
Mivel szolídnak tűnt a víz, a San Pietro-sziget érintésével átvágtam az egész Tarantói-öblöt, kikerülve a dokkokat és az olajfinomítót. Jó döntés volt! Szép nyugodtan átértem nyílt vízen, távol a randa részektől. A másik oldalon azonban már jelentősre nőttek a hullámok, olyannyira, hogy Chiatonánál meg sem álltam, félvén, hogy a lapos parton nem tudok majd újra vízreszállni a hullámtörésben. Az új kajak viszont remekül veszi az akadályokat, elégedett vagyok 
Estére szerencsére elállt az eső, és egy kis folyó torkolata is segítségül érkezett, itt simán partot értem. Zúgnak a hullámok, viszi a sós permetet a szél, messze távolban még Taranto fényei. Ütős nap volt, várom a folytatást!
