Haladunk!
Akciódús nap volt! Hajnalban még mindig nagy szélre ébredtem, de a hullámok egy kissé csitultak. Mivel semmi kedvem nem volt még egy napot várni, nekiduráltam magam. Azt mondjuk nem állítanám, hogy időnként nem féltem, de délre elvergődtem az Attikai-félsziget végéig, ahol végre hullámárnyékba kerültem. Nagyon okosan kigondoltam, hogy ha északnak fordulok, akkor viszont a szél már szemből fog fújni. És tényleg! Micsoda logika…
Szóval innentől megfordult a történet. Naplementekor értem partot, de fel sem tűnt, annyira változatos és izgalmas volt végre a nap. A távolban a Kükládok szigetei, a partot végig üdülőtelepek fényei pettyezik. A szél elállt, a települések közt egy cseppnyi homokos partrészen végre a sátrat is felvertem.
