Dűne
Ötkor vízen vagyok. A delta előtti utolsó nagy öblöt körbeölelő ipartelep változatos színű és szagú fellegekkel borítja be az eget. Elég szörnyű látvány. Szerencsére az idő sokkal jobb, gond nélkül átvágok az első homokpadhoz, és gyorsan elérem a Genfi-tavon átfolyó, 800 kilométer után ide érkező Rhone folyó torkolatát. Kell is a jó idő, mert a végtelen homokdűnéken így se nagyon lehet kikötni. Így viszont egész napos evezés után estére elérem a delta egyetlen városát: Saintes Maries de la Mert. Igazi turistaparadicsom vidámparkkal, bazársorral, éttermekkel, gyönyörű harangtornyú templommal. Itt is állok meg a naplementében egy hullámtörő gát árnyékában. Ma nagyot mentem!
