Kajakkal Európa körül

Az idő egyre jobb, már reggel sem fáztam. Folytatódik a végtelen homok, délutánra üdítő kivételként elérem Séte sziklás oldalú dombra épült városát. Apropó, innen indul  a híres Canal du Midi, a XVII. században épült csatorna, amely az ellenséges spanyol partokat kikerülve összekötötte a francia földközi-tengeri és  atlanti partokat. A 240 km hosszú, 130 zsilippel ellátott csatorna a Garonne folyóba torkollik, ma pedig a lakóhajósok igazi mekkája. Átvághatnék én is, de sajnálnám kihagyni azt a pár ezer kilométert Estére nagy zivatarok söpörnek végig a tájon, én Agde előtt állok meg, reménykedve, hogy kimaradok belőlük.

Szükség volt a türelemre, de segített a jó idő. Reggel öttől délután egyig, 7 órás rohammal magam mögött hagyom a deltát és befutok Grau du Roi-ba. Hangulatos város, innen a kép. A homok ezután sem változik, de Montpellier közelében a part menti keskeny dűnéket üdülőtelepek lepik el. Két város közé ragadva itt is állok meg. Ma láttam élőben először “szárnyas kájtosokat”. A deszka alá szerelt szárnyakon bagolyszárny suhogásnyi hanggal száguldottal el mellettem a hullámok felett suhanva, kb. 50 km-es sebességgel. Én az ellenszélben hárommal mentem. No comment.

Ötkor vízen vagyok. A delta előtti utolsó nagy öblöt körbeölelő ipartelep változatos színű és szagú fellegekkel borítja be az eget. Elég szörnyű látvány. Szerencsére az idő sokkal jobb, gond nélkül átvágok az első homokpadhoz, és gyorsan elérem a Genfi-tavon átfolyó, 800 kilométer után ide érkező Rhone folyó torkolatát. Kell is a jó idő, mert a végtelen homokdűnéken így se nagyon lehet kikötni. Így viszont egész napos evezés után estére elérem a delta egyetlen városát: Saintes Maries de la Mert. Igazi turistaparadicsom vidámparkkal, bazársorral, éttermekkel, gyönyörű harangtornyú templommal. Itt is állok meg a naplementében egy hullámtörő gát árnyékában. Ma nagyot mentem!

Végül a kajaknál aludtam a kikötőben, egész rendben volt a dolog. Reggelre szerencsére csitult a szél, napfelkelte után indulhattam is. A szigetek érintésével átvágtam a marseille-i öblöt, bár ne tettem volna. A takarásból kiérve olyan hullámzásba kerültem, hogy – ilyen még sose fordult elő velem – a nagy liftezésben tengeri beteg lettem. Nem szépítem, a legdurvább részen lehánytam a kajakot. Egész nap maradtak a nagy döghullámok, délutánra az újra beerősödő szél Sainte Croix kikötőjébe kergetett ki. Megyek veszek kekszet, mert mást még most sem bírok enni..

Itt ragadtam. Illetve el sem tudok indulni. Reggel nyolckor már Nizzában voltam, némi terminálok közti szédelgés után megtaláltam a buszom is, és délután háromra itt vagyok a kajaknál – de hiába. Őrült, hideg szél fúj a tenger felől, két-három méteres megtörő hullámokat hajtva. A egyik öbölben néhány neoprén ruhás szörfös igyekszik meglovagolni őket. A gát szikláin három embermagasságig csap fel a tajték. Ez van. Itt alszom valahol a parton

Köszönöm mindenkinek a szülinapi jókívánságokat Kedden hajnalban indulás! Ha minden jól megy, délutánra már vízen is lehetek Marseille-ben. 400 kilométer homok vár a spanyol határig, aztán némi sziklás rész. Már nagyon be vagyok izgulva! A képen a Szardínia és Korzika közti szoros a Santa Maria sziget világítótornyából.

Szombaton, április 28.-án ismét Felfedezők Napja a Millenárison. Idén a B csarnokban lesz a buli, fókuszban a klímaváltozással. Szokás szerint nálam is lesz 7PRÓBA helyszín, a feladat: kajak tervezés A legizgalmasabb alkotásokat biztosan felteszem majd ide is.

Végre itt a tavasz, és megvan az indulás dátuma is: május 15.-én startolok vissza Marseille-be. Aztán jöhet a Rhone deltája. Terveim szerint – persze, ha jó lesz az idő – szeretnék átérni Spanyolországba. Tavalyi tartozásomként itt egy kép Szardínia egyik legszebb részéről, a sziget közepén elhelyezkedő nemzeti park impozáns sziklafalairól.

Megjöttem. Már a testem, legalább is Feltettem a képpontokat, a honlapon már böngészhetők a térképen. Itt pedig A Nem Kockás Fülű Nyúl látható a korzikai átkelés előtt, fület lobogtató időben.

Tegnap is erős volt a szél, de ma, amit már a buszból látok, az olyan mint az Adrián a bora. Nem is hullámtarajok, hanem egyöntetű fehér permet lepi be a tengert, a buszt fél métert dobálja odébb az autópályán az ereje. Jó, hogy ebbe nem ragadtam bele. A jelenség háttere is ugyanaz, a szárazföld felett felgyűlő hideg levegő talál kitörési pontot, itt épp a Rhone völgyén keresztül, az itteni neve: misztrál. Viszont Nimes, a hazafelé szükséges kitérőként bevállalt város elképesztően nagy és kellemes meglepetés! A régi, első században alapított római település ma is megőrizte szellős, parkos, sugárutas, egészséges formáját. A középkori mesterek által tovább épített, platán- és gesztenyefákkal szegélyezett tórendszer, a város fölé magasodó torony és árnyas park, a lenyűgözően hatalmas, szépen restaurált amfiteátrum egész napos bóklászásra ad muníciót – szerencsére, mert csak holnap indulhatok tovább Brüsszelbe.