Befoltozva
No, túl vagyok a pánikon. A párás reggelben még az is vizes lett, ami eddig nem volt, de kisütött a nap, és lassan száradnak a dolgaim. A lyuk a legrosszabb, az üvegszövet megszívta magát, sose fog megszáradni. Óriási szerencsére van a vastartalékban kb. két köbcenti epoxi ragasztó, ezt vetem be. Folyik mindenfelé, de több rétegben tudok egy kb. két milliméteres réteget húzni a lyukra. Remélem a vizet megfogja, de az biztos, hogy semmilyen fizikai behatást ki nem bír. Délutánra kész vagyok, áttolom a hullámtörésen a hajót, és nyakig vizesen a mély vízben szállok be. Estig meg sem állok, ne kelljen kikötni. Mivel úgy tűnik, nem ereszt nagyon, egész jó kedvem kerekedik. Estére eljutok Lecce magasságába. Régi olasz filmeket idéz a part: fehér világítótorony, emeletes kabinsorok a parton. Lassan megszokom a lapos partot, klasszikus operaslágereket és KFT összest énekelve szórakoztatom magam 
A mai napot megúsztam, ez óriási siker. Remélem még pár napot kihúzok, de az biztos, hogy ebben a formában nem megy tovább… Kép nincs, mer` dógoztam.
