Csudi dolgok
Éjszakára feljebb húztam a kajakot, és melléhevertem a homokra hálózsákban. Ezt hívják édes kettesnek? Ígéretemhez híven még sötétben vízen vagyok, hogy napfelkelte előtt hagyjam el az álomba dermedt L’Escala városát. És innen – ha szabad ezt a kifejezést használnom – újra útjára indul a gyönyör. A kőzetanyag szinte kilométerenként változik, megunhatatlan, feldolgozhatatlan tobzódást hozva létre. A legjobban talán az tetszett, amikor a tenger tölcsérszerűen egy egész hegyet fúrt-omlasztott át, hogy egy pici lyukon átevezhessek a másik oldalra. A szelet pótolják a ki tudja honnan érkező döghullámok, így estére tácolva érem el Palamós kikötője mellett lelt apró táborhelyem. Csodaszép volt. Ígérem, ha hazaértem, feltöltöm a vízhatlan gép képeit is.
