Mindenegybe’
A mai nap az eddigi csúcspont. A következő könyvben értekezek majd hosszasan a Korzika szarván lévő világítótorony fényének a nyílt tengerről történő megfigyelésének filozófiai vonatkozásairól. Most csak annyit, hogy ez volt a legváltozatosabb nap. Toulon hatalmas öblét és kikötőjét másnap reggel hadihajók rajától kísérve – és parázva – hagytam el sima vízen. A meredek hegyek és a tenger közé szorult város teljesen kitölti a hatalmas öblöt, dokkok, mólók, hajógyárak minden méteren. Utána erősödő – szokás szerint szembe – szélben hatalmas, vigasztalan, függőleges fekete hegyek mellett evezek szürke felhők alatt. Picit bepisiltem a kajakba, mert egy hegygerincről a fejem felett gépágyúval kezdték lőni a tengert, de elsőre azt hittem engem. Ha tegnapelőtt hiányoltam volna a vadregényt, most csak az van. Aztán elvétek és teljesen feleslegesen kerülök meg másfél óra alatt egy szigetcsoportot, hogy végül az előző néhány év legnagyobb szélviharában evezzek vissza, és találjam meg a világ legjobb egyszemélyes öblét ugyanott. Na?
