Minden jó, ha a vége jó
Végig gyalogoltam az éjszakát. Éjféltől háromig szundikáltam egy padon a kikötőben, de aztán elkezdett szakadni az eső, és engem űzve egész nap zuhogott. Sötét, csüngő hasú felhők alatt vonatoztam északra, hogy hatalmasat bénázzak Olbiában. Hiába értem 10-re oda, csak délután háromra, jó sok kavarodás után tudtam felkeveredni a Palau felé tartó buszra. Óriási szerencsémre mire megérkeztem a partra, elvonultak a felhők, és estére csodás fények közt értem a kikötőbe. Hűséges kajakom és a felszerelés sértetlenül várt, s mivel estébe hajlott az idő, villámgyors átszerelés, hajópucolás, búcsúzkodás után fél óra múlva már vízen is voltam. Micsoda élmény a sok utazás, várakozás, eső után végre evezni! Sok időm nem maradt sötétedésig, így a Stefano-sziget érintésével csak átevezek a Maddalena-szigetre, és keresek egy védett, homokos öblöt éjszakára. Szemben Korzika hegyei.
