Előhangolás
A már szinte megszokottnak mondható milánói átszállással naplementére érek Cagliariba. Szeretném lefényképezni a Korzikára átvezető szorost a levegőből, de csúnyán átalszom, így a kép már a szárd hegyvidéket mutatja az esti fényben. Holnap hajnalban megy az első vonat Olbiába, Szardínia “tetejére”, így már megint hontalankodnom kell az éjszaka. Lábat lógatok a kikötőben, egy hatalmas komp úszik ki méltóságteljesen az újhold sarlója alatt a vaksötét tengerre. Újra egyedül vagyok, idegen minden kép és hang, de a parton a párás, meleg, sós levegőt szívva, a hullámokat hallgatva mégis úgy érzem: hazaértem.
